Jólvagyok, megvagyok. Bár épp ma volt az első olyan pillanat amikor azt mondtam, hogy lehet, hogy nem éri meg az amit csálok és elment a kedvem az egésztől.
Csak röviden: ContactCenteres ügyintéző vagyok a Tigáznál. Ez annyit tesz, hogy a telefonáló feleknek megpróbálok segíteni abban a témában amiben hívnak. Ez lehet a gázóra állásának a rögzítésétől a számlaeligazításán keresztűl a közműegyeztetésig bármi. Mivel semmi affinitásom a pénzügyekhez és nem is érdekelnek, a számlázási és hasonló pénzüggyel kapcslatos dolgok bizony nagy falatok.
Viszont van egy ennél mégnagyobb falat is. Ez pedig a kikapcsolási időpont egyeztetés, ami annyit jelent, hogy időpontot egyeztetek a szerencsétlennel, hogy mikor menjenek kikapcsolni a gázt...
Egyszerűbb ez, mint az első hallásra tűnik. Mindenki toleráns: én is ők is, mindenki alázatos, tiszteletteljes. Egyszer nem volt még egy hangos szó. Pedig eléggé életbevágó dolog ez.
Eddig egyszer sem remegett meg a pillám amikor ezekkel kapcsolatban beszéltem, mert az azért kiderült, hogy lehet valaki akármilyen szerencsétlen, hogy most elveszti az állását, bizony a számlákat már egy éve sem fizette. Egy szó mint száz mind maga tehetett eddig arról, hogy idáig jutott ez az ügy.
De ma másképp alakult. Hívott egy fekvőbeteg nagymama, hogy most bizony felgyültek a számlák, de ő nemigen tud intézni semmit. Család nincs, 10 éves unokájával él egyedül. Eddig nem kért semmit senkitől -se segély, se támogatás-, elboldogult egyedül is, de most beütött a krach. Tartozása nem nagy, vannak akiknek a havi számlája nagyobb, 34ezer Ft, de mégis ídáig jutott. Nem könyörgött, nem állt neki bőgni, mint egy-egy nyaralós kikapcsolásos néni, mondta hogy lerendezi. Ez a keménység nem a sztrájk.
Amiben tudtam segítettem,mondtam neki, hogy nem alamizsna az állami gázártámogatás és a védendő fogyasztói státusz, ezekkel igenis könnyebb az ilyen embereknek.
És ő nem tehet róla. Átnéztem töviről hegyire.
Azon gondolkodom, hogy felkeresem személyesen, de lehet meg sem mernék szólalni...
Ja igen. A novemberi miksz készvan, most hallgatom, hogy milyen lett. Így elsőre jó hosszú :D
Jobb a közérzetem így, mint ha délben (vagy délután) kelnék aztán elmennék valahova nagynehezen és hajnalig basznám a rezet a gép előtt, mert nincs kedvem semmihez.
Immáron végleg beköszöntött kedvenc évszakom, az ősz.
A Föld 22°-os tengely irányú dőlésének köszönhetően a féltekéken, a hideg és a meleg évszakok, nem egyik pillanatról a másikra történnek, hanem átmenettel.
De micsoda átmenettel!
Gyönyörű színek, még szebb naplementék, jól eső napfény még jobban eső friss must az égetés után :)
Az új hónap új mikszet is hoz, most sincs ez másképp.
Az előző analógiáján folytatódik ez is tovább. Kis lélegzetvétellel indít, az előző csápolások után ezt gyakorlatilag szomjazza a felépítmény, és hát utána enyhébb csapatás, majd elmélázás és a legvégén egy kis ízelítő a jövőhónapból :)
Nem a sztori, hanem a koncepció miatt érdekes annyira.
A könyv maga az elektronikus zenékről szól. A történeti háttértől a stílusok alakulásán keresztűl, a nagy nevek bemutatásáig gyakorlatilag minden van.
De mégsem minden, mert akkor még ma is íródna.
A könyv több, mint 900 oldalas és még így is csak nagyvonalakban mutatja be a dolgokat.
Ennek ellenére nagyon érdekes, mivel mélyrehatóan tárgyal így nem csak az e-zene, hanem minden ami azzal kapcsolatos (számítógép, analóg számológépek, tömegmédia...stb.) terítékre kerül.
Ezért lehet érdekes kívülállóknak is akár.
A könyvet .pdf formátumban itt le lehet tölteni és annyit fizetni érte amennyit neked ez megér :)
Régóta áhított sorozatra sikerült rálelnem nem túl régen. Egy riportfilm sorozat a pornóiparról és az ezzel közvetlenül kapcsolódó témákról. Nagyon érdekes témákat boncolgat, a kezdő "színészektől" a hardcore-gonzo-n keresztül; az AIDS-mumuson át a Debbie Does Dallas-t körülvevő titkokig, amikről nem is tudtam, hogy vannak :) A film producere pl. egy kissebb mafia fejes volt, aki egy FBI akció közben vesztette életét, miközben szaladgált a rejtekhelyei között.
Aki esetleg összeollózott besztof filmekre számít az csalódni fog, mert itt elég ritkán tűnik fel egy-egy nemiszerv, de persze belengi az egészet a fülledt erotika. Mindemellett persze az egésznek van egy negatív felhangja, hogy ez a világ egyáltalán nem az aminek látszik, de ennek ellenére a szokásos brit korrektség jön le.
Most egyébként, hogy végignéztem rájöttem, hogy a magyar média kúrvára le van maradva tartalmilag. Ilyen és ehhez hasonló, érdekesebbnél érdekesebb riportfilmekkel van tele a brit média, ami főműsoridőben megy le. Van barátokközt meg mónikasó is, -persze ottani nevükön (Eastenders, Judy&Richard)- nem is egy, de ha este érdekeset akar nézni az ember talál alternatívát a kommersz csatornákon.
Nick Warren és Jody Wisternoff külön-külön is nagykedvenceim, de együtt meg főleg.
Itt az új közös munkájuk gyümölcse, ami eléggé odabasz.
Ugye a srácok már tesztelték a nagyobb durranásokat, a Future Perfect-et és az Ultraviolet-et, úgyhogy gyakorlatilag semmi újdonság és mégis. Szokásos Way Out West-es lágy szállásos könnyed progis house-os trenszes téma, de épp ez az ami olyan nagyot üt a steril pittyegős, minimálos, technós világban.
Van itt egyébként minden. Ambienttől, a modern szintipopig; a progitól a triphopig. Általánosságban elmondható, hogy a belassúlt mélázás jellemzi a lemezt, de nem a mélygondolatos.
A nappalok ugyan jó időben telnek, de ha felkerekedik a szél az már bizony nem hűs szellő, hanem hideg szél. Az esték sem telnek el egyszál pólóban nyomtalanúl. Aki nem akar megfázni annak pulcsi kell már. A suli is elkezdődött kegyetlenül.
Ezek fényében úgy gondoltam kicsit sötétebbre veszem a hangulatot és az elmúlt két hónapban rámszakadt temérdek minimál-technó-elektró-glitch-micro-prog-house zenékből válogatok egy hetvenakárhány percre valót.
Annak ellenére, hogy nem kedvelem az utóbbi időben elég sokat foglalkoztam velük. Van ugyanis egy megmagyarázhatatlan vonzalmam a törzsi zenék iránt. Az meg most nagy trend (egy darabig). Úgyhogy van az is most. Mindenféle.
A vájtfülűek észrevehetik, hogy miért is haldoklik már ez az irányvonal. Van három, vagy négy zene egymás után ami ugyanarra a sémára épül, és a hangmintákon kívül mindenben ugyanolyan. A szerkezet, a kiálás, a felpörgetés, még az effektek is. Pedig teljesen más előadóktól vannak és még a kiadó is más.
Mindezek ellenére jól lehet rájuk mozogni és nem kell mindig mélyebb értelmet keresni a dolgok mögött, elég ha az ember csupán jól érzi magát zenehallgatás közben :)
Van egy megmagyarázhatatlan perverz vonzalmam a fapados parasztverdák iránt.
Bizsergető öröm fog el, már, ha belegondolok akkor is, hogy hajnali kiadós reggeli után felkapom a gumicsizmámat, fejembe nyomom a sapkámat, belepattanok a pick up-ba és lemegyek a földre megpakolni azt dinnyével. Vagy akármivel.
Annyira nem voltam nagy rajongója, de sok fiatalkori kellemes órát szerzett az Országúti diszkóval pl.
Sajnálom, hogy elment.
"Hétfőn elhunyt a Dirty Dancing, a Ghost és számos más film sztárja. Swayze-t csaknem két évvel ezelőtt súlyos, gyógyíthatatlan rákbetegség támadta meg."
Végigtekintettem a közelmúltban született posztokat és meglepődve konstatáltam hogy régen volt már nincs új a nap alatt bejegyzés. Hát most itt egy.
1983.
2002.
Valamint egy olyan zenének is ez az 1983-as opusz szolgáltatta az alapját, amely a világ egyetlen olyan elektronikus zenéje, ami a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, mint a legtöbbet remixszel rendelkező trekk.
Ahogy az ember felett telik az idő, úgy változik ő maga is. Talán nem is az ember változik, hanem a körülmények. Mint a folyó közepéből kiemelkedő szikladarab. Soha nem mozdul, és az a változás amit egy emberöltő alatt véghezvisz bizony hangyafing. Körülötte viszont másodpercről másodpercre változik a világ: hordalék jön, hordalék megy; lubickolók felmásznak rá, majd le; uszadék fa ideig óráig ott ragad, de egy idő után az is továbbáll. Az én zenei ízlésem is ilyen. Ebben biztos vagyok. Mindig más a kedvenc. De nem azért, mert változik, hanem mert mindig ugyanazt keresem és az idők szavára hallgatva a didzsék/producerek váltanak. Hangzást, stílust, drogot, hazát bármit csak kapjanak inspirációt. Márpedig a változatosság juttat ehhez a legjobban :)
Kezdődött annak idején talán John Digweed-del. Minden héten hallgattam a Transitions-t a Kiss fm-en. Imádtam. Minden lejátszott szám személyes kedvencem lett. Pár hónap múlva aztán elkezdődött nála is valami változás és at mondtam, hogy ez már nem igazán az amit én keresek. Így én is továbbálltam.
Digger legendás bulisorozatának 2007-es kiadása az év mixe lett Angliában.
Folytatódott Lemon 8-tel. Nem volt olyan mixe amiben csalódtam volna. Hónapokon keresztül követtem nyomon. Ha rátaláltam valamire az ő nevével, legyen az kis podcast vagy promomix akkor leszedtem egyből. Nem is haboztam, tudtam, hogy bizony imádni fogom. És így is volt. Aztán váltott ő is. A könnyed, merengős progiból átment a sötét minimál progiba. Az meg már nem az én asztalom. Manapság inkább csak a régi mixeit szedegetem elő néha. Az újak már rég nem tetszenek.
Összetéveszthetetlen védjegyek a gyomorban búgó basszusok és a törzsi hangminták, amik egy bódító hangszőnyegen forrnak egymásba.
A sort a Budai & Vic duó folytatta, akik deep mixei (I Love Deep pl.) mai napig etalonnak számítanak nálam. És ahogy nézem a külföldi megjelenéseiket nem csak nálam. Rengeteg hazai és saját szerzeménynel tarkított szettjeik hihetetlen örömöt szereznek minden másodpercükkel. Mostanában, ahogy figyelem techesednek ők is. Illetve ezt az oldalukat erősítik, mert ezt is csinálták már jóideje, de most ebbe húznak bele. Ez meg már nem az én asztalom.
Mostanában három olyan név van akikben ezerszázalékig megbízom. Nemcsak mixek terén, hanem mint producerek is. És úgy nagyjából minden amihez a nevüket adják. The Timewriter és Terry Lee Brown Jr. régi nagy kedvenceim nem hallottam még tőlük olyat ami ne tetszett volna valamilyen formában. A legújabb pedig a fenti képen látható úriember: Funk D'Void. Ő annakidején is kedvencem volt még, a teknós korszakomban, de láthatóan komolyodott és a zúzdától átpártolt a 4/4 nyogodtabb kellemesebb formájára. Techno után ő is progis lett, a legendás skót kiadó a SOMA egyik vezető neve volt. Mostanában saját barcelonai klubjában zenélget. Hasonló beállítotságú művészekkel a deep vonalat tolja úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
A hidegháború évei bizony kemény megpróbáltatás volt mindkét egymásnak feszülő hatalom polgárainak / elvtársainak. Az egyik oldalról ott volt a baráti testvériség, ahol a semmit kellett megosztani vigyorogva, a másik oldalon az örök rettegés, hogy bármikor lecsaphat az éhes elvtárs.
Azért így, hogy jó ideje vége és nagyjából felszínre kerültek a sunyi dolgok, vagy legalábbis tudjuk melyik rendszer, hogy működött tisztán látszik ki nyerte a soha el nem kezdett háborút :)
Ahogy az átlag embereknél, az átlag gyerekeknél is nagy különbségek voltak. Például pedálos kisautók terén. Míg itthon és a szovjet tagállamok jó részében a pedálos autók csak moszkvicsokat jelentettek, addig a nagy vízen túl bizony ebből is komoly iparág alakult. Gyakorlatilag minden komolyabb modellnek megvolt a megfelelő pedálos változata. Sőt! Volt ami nem is pedálos volt.
Egy kis komplex művészet. Van itt ilyen geek, gyerekes gitárzenétől a modern fényképkollázsig gyakorlatilag minden. Egy New York-Oregon túra lenyomatai. A zenét leszámítva elég jó.
Massa sajnálatos balesete előtt is volt miről beszélni az F1-ben. Volt ugye ez a para, hogy kiszállnak a nagyok, mert Max Mosley úgy gondolta, hogy ha megúszta a náci egyenruhás perverzkedést a kurvákkal, akkor neki biztos szabad mindent. Hát nem. Jövőre nem indúl az FIA elnöki székéért.
Minden modernelektronikustánczenei korszaknak megvan a maga kultusz filmje. A brit fiatalok féktelen ibizai bulizását megörökítendő, készült a '90-es évek végén a Kevin & Perry. Full komolytalan, tele undorító és jól eltalált poénokkal, klisékkel és nem utolsó sorban a kor partizenéit is tartalmazza szépen, ahogy kell. Nem nagyon lőttek mellé, kommerszebb zenék- CRW - I feel love hatalmas kedvencem ennyi idő után is-, könnyed fogyaszthatóság. Nagy siker is lett. Nekem ami napig klasszikus :D
Nagyjából ebben az időben jött a Groove is, ami itthon Trend néven futott. Abból a szempontból érdekes, hogy a tengeren túli partikultúrát mutatja be. Illegális raktárházas bulik, melegek szerelmi élete, szervezési gondok és persze az elmaradhatatlan drogok. Szintén nem nagy sztori. Ám mégis kicsit, hiszen maga Digger is feltűnik benne és lejátsza a bazinagy Bedrock himnuszt :) Ez a három perc ér valamit egyébként a filmből, mert a többi tetvesuncsi.
Pár év hallgatás után jött egy sokkal profibb és sokkal mélyenszántóbb film, amiről már írtam is egyébiránt, az It's All Gone Pete Tong. Itt már nem csak drog és parti, van szerelem ami erőt ad és átsegít a nehéz időkön, van szerencsés végkimentel és hepiend. Nem mellesleg Tiesto-tól a prominens Pete Tong-ig pár mondat erejéig a szcéna nagyjai is megszólalnak, ami ugyan kis dolog, de mégis jól esik egy e-zene freaknek :) Már a zenék is komolyabbak. A dupla mix ugyan slágeres, ezen nincs mit csodálkozni Pete Tong állította össze, de az OST az igen komoly anyag, köztük a kedves alltimefavoured...
És most, vagyis tavaly, megérkezett a Berlin Calling. Ahogy az e-zene vezérfonala el-elektrósodott, minimálosodott, úgy helyeződött át a súlypont Londonról Berlinre. Producerek tömegei tépték szét travelcardjaikat, mondták fel albérletüket és cuccoltak át. Így lett mára Berlin a forrás. A film sztorija nem nagy valami: zene-drog-szerelem-mégtöbbdrog-rehab-összeszedés-hepiend. Főszerepben Paul Kalkbrenner, aki sokaknak ismerős lehet, akinek nem annak elmondom: meglehetősen nagy név ebben a szcénában, aki kíváncsi rá az meghallgathatja a filmben, mert ő szerezte az összes zenét ami felhangzik benne. Még azt is amit Sascha Funke játszik utána a klubban :D Fura, de elég jól játsza a szerepét. Mellette Lengyel Rita domborít nem túl rosszúl... Ami a lényeg itt is: a zene. Ahogy ugye a brit dominancia idejében, progi, elektró, esetleg trance, vagy hardhouse volt, az most itt kőkemény, vagy épp vajpuha minimal ésvagy techno. Minden formában, színtéren és minőségben. Nagy himnuszok és nagy jövőbeni himnuszok. Imádom mindet. Szeletelős, partizós, összebújva lelketkiöntős, relaxolós, hogy csak a legkonkrétabb érzéseket mondjam :)
Ahogyan a fent említettek is nagyszerű korlenyomatai az e-zene egy időszakának, így ez is az lesz a máról a jövő számára...
Ez itt a második százas innentől már. Amilyen nehezen született meg az első, olyan hamar elszaladt a második :) Egyelőre nem tervezem a visszavonulást; sok jó zene van, sok jó film van, sok jó dolog van amire fel szeretném hívni a figyelmet. Köszönöm az olvasást, köszönöm a visszajelzést és köszönöm a kritikákat is, én szeretem azt is.
Megünneplednő a kéccázadikat kész az ehavi miksz is, ami ugyan kicsit késett a két hetes feltöltési szopóág következtében, de dzsoisabb talán nem is lehetne. Finom lavír a trensz és a progi határán ezúttal régi nagykedvencekkel, kicsit talán ismerős fomában is. ÉN így szeretem :D
Nos itt van. Jó szórakozást és boldog kéccázadikat Nektek is :)
A monociklit ismeritek? Vagy unicycle (juniszájkl). Az az a kis bizbasz amivel a cirkuszban az artisták meg a bohócok csapatnak és mostanában hihetetlen nagy divatja van.
Na Kris Holm megmutatja mit is lehet egy ilyennel művelni:
Meghalt Dash Snow, akit a legtehetségesebb újgenerációs fotóművésznek tartottak sokan. Manhattani hotelszobájában találtak rá, egy fecskendővel a vénájában. Aranylövés végzett vele jól. Két éves kislánya apa nélkül nő majd fel.
Szerintem egyébként arról van szó, hogy mivel Dash a Le Menil családból származott, akik sok nagy nevű fotóst tudhatnak magukénak, így sok pénzes, de eszetlen ember úgy gondolta, hogy csak jó képeket csinálhat. A családnév kötelez.
Képei nagyrészét belőve készítette, ami egyébként látszik is. Szeksz, drog, puncik, seggek, alkohol, valamint nem túl éles, karakter nélküli képek, amilyeneket bárki lőhet egy közepesnél kicsit szarabb géppel is. Ám mégis van ami átjön. Van amit elkapott és még nekem is tetszik.
Szóval azért a kislányát sajnálom, de lehet jobb neki, hogy nem egy herkás lesz az amit ő apaként értelmez :)
Valentino Balboni olyan ember, akit minden valamire való férfi irigyel. Ha csak kicsit is. Ő azaz ember akire annak idején Feruccio Lamborghini választása esett tesztpilótai munkakörre.
Valentino valószínűleg a világ egyetlen olyan embere, aki az összes valaha létezett Lamborghinit "vezette". A vezetni talán enyhe kifejezés erre. Rohadtat ment vele :) Így talán visszaadja mindezt. Signore Balboni egyébként egy igazi olasz gentleman. Ami annyira nem is igazi, hiszen az olaszok hangosak, neveletlenek és áltlában bunkók is. Ám mégis, ő visszafogott mindíg előzékeny és udvarias. Kiegyensúlyozott, nyugodt és vérprofi. Talán az évtizedeken keresztül tartó kisszériás sportkocsik vég nélküli gyilkolása, talán a naponta jelentkező több órán át tartó intenzív V10-es és V-12-es motor keltette rezgéshulámok, talán a hosszan tartó 200 fölötti száguldás mellékhatásai ezek. Nem tudjuk és most már talán nem is tudhatjuk meg, hiszen a Maestro visszavonúl...
Mint ahogy az Aston Martinnak is lezáródott egy korszaka amikor bezárták a newport pagnell-i gyárat (gagyi ford és volvo alkatrészek tömkelege :( ), szerintem a Lamborghininek is lezáródik egy dicsőséges korszaka, amikor a Gallardo és a Murcielago gyártását befejezik és Valentino Balboni is távozik a világ legjobb állásából.
Itt pedig álljon egy amatőr videó, amit egy friss tulajdonos készített, magával Signore Balbonival a volán mögött. Érdemes megfigyelni a sofőr rezzenéstelen tekintetét zárovonalas előzés-, 270 km/h-ás száguldás 40-es tábla-, és pár nagysebességű drift mellett. Mindezt napközben, főúton. Riszpekt.
Nem tudom ki szereti, ki szerette, kinek fűződik hozzá/hozzájuk valami története, de én a mai napig kedvelem őket. Most pedig találtam pár igen-igen kemény wareszt is
1940. A Walt Disney nevével fémjelzett stúdió egyik első filmjei közül való.
Komolyzenére találtak ki történeteket, hol fejből (pl. Mickey a varázslóinas), hol a zene sztorijára (pl. Diótörő). Nekem személy szerint azért tetszik, mert észrevétlenül csempészi be a kultúrát az ember agytekervényei közé. Elkezded nézni, ahogy a kis tündérecskék szálldosnak és mire észbe kapsz már imádod a zenét. Másik nagy jó dolog, hogy az amúgy gyönyörű zenével megáldott balettkompozíciók is rajzfilmesen jelennek meg. A zeneszerző által megálmodott gombák, azok gombák a békák, békák és nem zöld szűkrucis fiúk. És úgy általában az egész sokkal szórakoztatóbb mint a live balett.
Szóval aki esetleg unalmasnak találja a komoly zenét hallgatni annak ez egy tökéletes alternatíva :)
Lábjegyzet:
Nem mellesleg ez a világ leges legelső sztereó hangú mozifilmje ez.
Újabb képregény adaptáció. Újabb szuperprodukció Újabb felhajtás.
Kb. ezekkel az előítéletekkel kezdtem neki ennek a filmnek. Az eredeti Watchmen-nek bazinagy kultusza van a tengeren túlon, gondolom ezért is volt ekkora a hype körülötte. Ha már hype adjuk meg a módját -gondolhatták a Warnernél. És valóban nem spóroltak semmin.
Jó,jó, de... nem ezt vártam. Olyan dolog ez, mint nyerni 20 milliót Vágónál. Túl sok ahhoz, hogy kevés legyen, de túl kevés ahhoz, hogy sok legyen. Túl mély a mondanivaló ahhoz, hogy egy Pókemberhez hasonlítsuk, de a megvalósítás eléggé felületes és tipikusan halivúdi. Szerintem a rendező hibája egyébként, valamint a színészek is kezdők még ebben a témában.
Jó csapattal lehetett volna belőle egy újabb Sötét Lovag...
"A Horten Ho 229 a világ első lopakodója volt, de előbb lett vége a világháborúnak, mint hogy éles bevetésre indult volna. Az eredeti tervrajzok alapján újjáépített gépet korabeli technikát alkalmazó radarokkal tesztelték, hogy kiderüljön, mit kezdett volna vele a brit légvédelem, ha előbb készül el a gép."
Megnéztem ezt is. Hihetetlenül tetszik az új Camaro, úgyhoyg ha nyolc100 film jött volna ki az elmúlt évben ami feltűnik, mindegyiket megnéztem volna :D De mivel csak egy, így csak ezt az egyet.
Az elsőt hatszor néztem meg moziban. Na nem azért mert tetszett, hanem mert ez egy olyan film amiért az egész HDcuccot meg dolby híperszuper hangrendszert kitalálták. Ez a második rész is ilyen. Látványos, nagyon is. De semmi több. Mint egy sztriptíz, vagy lapdance. És ha már csajoknál tartunk: tele van jó csajokkal. De nemcsak Megan tengerkék, ámde kifejezéstelen szemeire gondolok. Minden csaj bazijó. A legutolsó utcán menekülő francia kiscsaj is világbajnok. Meg ugye Megan Fox új mellét is meg lehet csodálni, amit csak és kizárólag emiatt a film miatt csináltatott. Szóval tett ő is áldozatot.
A "színészek" szerencsére nem beszélnek sokat és a robotok vannak a főbb szerepekben, akár mint robot, akár mint kocsik, vagy más járművek, úgyhogy nincs sok dolog ami elronthatná a filmet.
De mégis. Én már csak ilyen vagyok :) Annak idején én hatalmas fan voltam ilyen téren. Imádtam a Transformers-rajzfilmsorozatot és nem tudok elmenni olyan alapvatő tények mellett mint az új Optimus Prime. Csőrös Peterbilt ugye, de az eredeti egy COE volt. És, hogy rendszeresen harcoltak a Marson. Mindegy. Én fasságom.
Azért voltak jelenetek amit nagyon megfogtak. Pl. amikor a Constructobotok összeálltak egy bazihatalmas robottá. Az olyan jól meg volt csinálva, hogy majd' beszartam :) Szal jó ez, de nem kell egetmegváltó sztorira és mondanivalóra számítani. Sima kikapcsolódás és eye candy (ezt nemtom hogy van magyarul) kicsivel több mint két órára.
Találtam pár érdekes oldalt, ami megér egy pár percet.
Fotóriporternek jó lenni. Mindig van jó téma, jó pénz, kihívásokkal teli meló és a milliós felszerelés is ingyér van. Persze nagyon jó "szem" kell hozzá, hoyg meglásd mi lesz az ami kell neked. Ezen belül sport-fotóriporternek a legjobb lenni, mert ez nem életveszélyes és marhajó képeket lehet csinálni. Ilyeneket: http://www.webofentertainment.com/2009/06/bt-of-sports.html
Másik képes linken árnyékok láthatóak. Érdekesek. A Rio-i a leg.
Pár napos feltöltési szopóág után akkor meg is osztom veletek. Bocsánat az ismételt késésért.
Újabb háttérzene a lábaknak. Ezúttal nem is háttérzene, mint egy amolyan besztof nyári slágerek. Persze nem kokodzsámbó; nekem kedves nyári muzsikák inkább. Nincs merengés, ambient-es szőnyegek 4/4-es alapon, különlegesen bizarr effektek. De van könnyű szerelem, bizsergetően édes vokálok és egy kis nosztalgia Deadmau5-szal. Vagy Chris Lake-kel. Vagy Whippenberg-gel. Kinek mi.
Nemigen tervezem a közeljövőben ilyen könnyed mix összefűzését; ez nem igazán én vagyok. Ráadásúl el is lőttem a nagy zenéimet, de úgy gondoltam pont fél éve megy a sorozat és az előző könnyedebb is bejött hát miért is ne.
Francia animációs kisfilm a kapzsiságról. Eléggé jóságos. Élvezhető, kellemes zenével és semmi szöveggel úgyhogy a francus gagyogás sem idegesít senkit :)
Mint látható, Sir Moss egy eléggé idejét múlt bukósisakkal indul a versenyeken. Ami nem is lenne baj, de ezek hivatalos versenyek az FIA szervezésében.
Nos neki, és csak neki, ez meg van engedve, hogy nem rendszeresített, gyakorlatilag életveszélyes bilivel versenyezzen :)
Szóval a tavalyi idényt fémtisztán nyomta végig a kisöreg. Aztán az idei Le Mans Classic-on láttam, hogy bizony ilyen szép veresben pompázik az OSCA. Gondolom belátta Sir Moss, hogy egy autótörténeti ritkasággal nem lehet játszadozni.
"Ez egy ikon, amit nem birtokolsz, csak megőrzöd az utókornak.Mint egy kastélyt."
Mondotta egy Rolls-Royce tulaj annakidején. Persze egy OSCA-ra jobban illik ez a mondás mint egy félresikerült Bentley-re :D
Szóvala hipergazdagoknak sem nyugodt az életük. Sőt. :)
Az autóversenyzés hőskorában, a harmincas években, még nem volt sem gumiverseny, sem kettős diffúzor para. Az autókat a motorerő és a pilóta tehetsége, tapasztalata repítette a célba. Erre az időre datálható a Mercedes-ek "ezüst nyíl" beceneve.
Történt ugyanis, hogy az újonnan kifejlesztett versenyautó nem felelt meg a gépátvételkor. Az 1934-es szabálykönyv előírta, hogy az autók maximális súlya 750 kilogramm lehetett. Ettől a W25-ösök majd' egy kilóval nehezebbek lettek. A kor hatalmas vívmányai: a könnyűfém ötvözetű váz, a szintén könnyűfém motorblokk és a mérnöki bravúrral 314 lóerősre húzott motort akár el is felejthették volna. Ráadásúl mindez a Nürburgringen, ami nemcsak manapság, hanem már akkor is hatalmas német büszkeség volt.
Nem lehetett mit tenni, az összes autóról egy éjszaka alatt lekaparták a festéket. Akkoriban ólom alapúak voltak ezek, így érthető, hogy tetemes súlyt lehetett ezzel megtakarítani.
Így született a legenda. Az autók '34-ben tíz nemzetközi versenyből kilencet megnyertek. Ekkor ragadt rájuk az "ezüst nyíl" jelző. Ami valójában nem is ezüst, hanem fémszínű, vagy szakzsarkonnal élve: fémtiszta :)
Annak idején, a második világháború után a Maserati testvérek legatyásodtak. Nem is kicsit. Így eladták a céget. De nem is akár hogy! A vevő kikötötte, hogy a nevet is megveszi, így a testvérek nem használhatták a saját nevüket, az általuk készített autókon. A kapitalizmus kegyetlen dolog kéremszépen.
Az versenyautó amit építettek OSCA névre hallgatott, ami egy mozaik szó és olyasmit jelent, hogy hivatalos autóépítő műhely. Vagy valami hasonló.
Na egy ilyet vett meg Sir Stirling Moss, egy híresneves brit autóversenyző, aki a mai napig aktív. Első brit formula egyes brit pilóta volt ő, aki Juan Manuel Fangio mellett a "Maserati"-istállónál versenyzett. 80 éves kora ellenére minden nagyobb veterán versenyautós megmozduláson részt vesz, legyen az Goodwood, vagy épp a Le Mans Classic. Az autót nem túl fényes állapotban sikerült fellelnie, így természetesen megkeresett egy profi műhelyt, akik természetesen boldogan vállalták a felújítást. Mivel ez nem egy átlag veterán autó felújítás, ezért az ár sem átlag. Millió dolláros tételekről beszélünk, amit a csak a legelszántabb pénzesek engedhetnek meg maguknak. Ilyen árcédula mellett a felújító szakemberek is művészeknek számítanak és sajnos annak is tartják magutak.
Sajnos, ugyanis Sir Moss, mivel brit, így british racing green színt álmodott meg OSCA-jának, ám a művészurak ezt nem voltak hajlandóak kivitelezni. Egy olasz autó nemlehet unalmas sötét szinű. Ők pirosra fényezik az autót csak és kizárólag. Annak viszont bármilyen árnyalatára. Így esett meg, hogy tavaly Sir Stirling Moss, Mercedeseket megszégyenítő, ezüstös csillogással robogott végig az évad versenyein OSCA-jával :)
Megindító film. Legalábbis engem megfogott eléggé. Lehet mert én a mai napig ilyen kölyök vagyok. Ha sétálok az erdőben felkapom a legjobb botot és kardozom a bokrokkal; ha felnézek a nyári égre mindig furcsa lényeket, állatokat látok a felhőkben. Sosem fogok felnőni. Nem is akarok :D
A film egy gyerek szemszögéből mutatja be mindazt amiért a felnőttek egymást ölik, kínozzák. Nagyon érdekes. Úgy igazán nem is tudok róla mit írni. Olyan mint a Schindler Listája, csak ez sokkal jobb. Nem olyan nyálas halivúdi giccs.
De akit érdekel úgy is megnézi és majd dönt jól :)
Emlékeztek erre a motorra? Igaz én már időske voltam hozzá amikor megjelent, de azért nyomtam rajta pár karikát :) Hugitól nyúltam le és mivel ilyen nagy verzióban akkor még nem volt, csak az ovis méret állandóan lekoptattam a cipő orrát. Aztán amikor nagyobb lettem csak fogtam a kormányt és toltam magam előtt, brummogva hozzá nagyokat, meg ugrattam úgy, hogy felemeltem. Hihetetlen kreatív az ifjú elme.
"A háromkerekű motor hosszú ideje a legnagyobb példányszámban eladott jármű Magyarországon, csak nem veszik elég komolyan. Rádaásul mindneki azt hiszi, hogy kínai tömegcikk, pedig hazai termék, és már azt is megérte, hogy a magyar valóságra tett mélylélektani hatása miatt kiállították a Néprajzi Múzeumban. A lábbal hajtós moped több generáció számára lesz garantáltan kultikus tárgy. "
Ki is ment a fejemből, hogy nekem itt zenélési kötelezettségem is van :)
Jól összejöttek mostanában a dolgok. Összeomlott az elmúlt hónapban vagy háromszor a rendszerem, meg meló is akad hál'istennek...
Nekiálltam azért gyorsan a héten valamit összepakolni, hogy legyen, mert már nekem is hiányzott. Leginkább nekem hiányzott szerintem :)
Ezúttal két részes a cucc: Van egy lájtos chill-es téma kis fánkival sok széphangú lánnyal és természetesen szerelemmel :) és egy lábaknak szóló kis táncikálós pár számomra megkerülhetetlen latin érzéssel.
A miksz(ek) vonala ezúttal a gatyarohasztó -ezáltal engem kurvára irritáló- meleg, azaz a nyár. És mint ilyen vidám és careless (<-ezt nemtudom hogyvan magyarul; nemtörődöm?) Mivel tudom, hogy egyedül vagyok ezzel ezért jópofát vágok hozzá és inkább tolom a linket.
Tele a világ jó reklámokkal. A világ. Nem Magyarország. Egy kezemen meg tudom számolni hány olyan reklám volt az elmúlt öt évben ami úgy igazán megfogott. Mondjuk ezen nemigazán van mit csodálkozni. A média színvonala mellett az ilyenek az elvártak, de azért mégis...
A Francia VW reklámok a válság okozta problémákat dolgozza fel humorosan. Vagy lehet, hogy épp a válságot okozó problémákat?
Ez egy sorozat. A többit is megéri megnézni mert tanulságos. És nem utolsó sorban vicces is :)
A Mini legújabb reklámja is aranyos. Itt a fogyasztáson van a hangsúly.
Ez pedig az Audi R8 reklámja. Az ilyen reklámokat szeretem igazából; nem szorul kommentre, mindenkinek leesik a mondanivaló a beszélt nyelvtől függetlenül és a leghülyébbek is átérzik a kreativitás szellemét.
Szóval a világ tele fasza dolgokkal, csak nálunk nem trendi okosnak lenni :)
Ide rakom az előző bejegyzés egyik linkjét, mert ez úgy gondolom maradandó.
Egy totál gáz szubkultúra mutatja meg magát a teljes valójában. Jó a klip és valahogy az egész fílingje is átjön. Persze attól még a kocsik meg az egész gáz, de a körítés hihetetlenjó. A zene nem különbül :)
Épp most ugráltam végig :) Hihetetlen energikus pörgős muzsikák, amiket nemcsak a laikus zenehallgatók, hanem azok is értékelnek akik egy kicsit mélyebben is benne vannak ebben. Személyes kedvencem a Fatboy Slim - Right Here Right Now bevágás, a Dj Mehdi - Signature törtütemes remixe és a megkerülhetetlen Daft Punk átértelmezése magyar zenészekre és mai köntösben. Ez utóbbi nagyon kellemes érzésekkel töltött el :)
Könnyed szórakozás egy unalmas délelőttön/délutánon/estén/éjszakán. Mindenki behelyettesíti ami szimpatikus neki. Semmi komoly. Tépnek a srácok ezerrel és közben mindenféle bonyodalomba keverednek. Hogy ráhangolódjak a filmre én is hangulatba hoztam magam. Úgy kimondottan élvezetes a film :) Amúgy meg annyira nem. Társasággal esetleg. Akinek bejönnek a füves témájú filmek annak ez is tetszeni fog, de akkora klasszikus nincs és nem is lesz soha, mint a How High.
Aki esetleg megnézte Eastwood bácsi filmjét és kedvet kapott egy kis torinozáshoz annak itt a vissza nem térő alkalom, hogy rátegye a kezét egyre. Ugyanis eladó sorba került Magyarország talán legjobb és legszebb izomautó-alapja.
1974-es; és mivel rendszámos, így gyakorlatilag azt csinálhat az ember vele amit csak akar; ezért a "legjobb" jelző. Ezen most felhúzhatja a szemöldökét a laikus, pedig így van. Ez nem úgy megy, hogy hozol odaátról egy Gran Torino-t építesz belőle mondjuk egy ilyet és élsz boldogan, magyar rendszámosan :) Ha behoztad két dolgot tehetsz. Iletve hármat. Egy: vámon nyilatkozol, hogy el fogod bontani; így nem kaphat soha a büdös életben rendszámot és nem is közlekedhet. Kettő: veterán lesz egy nap; ez azt jelenti, hogy gyári állapotra újítod/újíttatod semmilyen átalakítás nem megengedett, ez a legelterjedtebb. Három: kifizeted a regisztrációs díjjat, ami pár milliós tétel csak az alapár és a szállításon felül -ehhez még hozzájöhetne az átépítés költsége is akár.
Nem egyszerű itthon ám ez. Persze vannak kiskapuk; csinál(tat)hatsz céget külföldön és arra iratod. De természetesen ezt nem úszhatod meg szárazon. Beszogatni fog még az is aki amúgy békénhagyna :)
Ritka az ilyen autó itthon mint a fehér holló, úgyhogy bazijó lehetőség ez egy kis pénzszórásra. Aki férfi ilyenre költ, nem guccsi tangára szvarovszki kristályokkal :D
Ettől a filmtől volt hangos nemrég a sajtó. Hogy Mickey Rourke visszatért és, hogy milyet alakít és, hogy zseniális meg páratlan és oszkáresélyes és klasszikus pontpontpont. Az igazság az, hogy ez tényleg bazijó. Nem gondoltam volna soha, hogy ennyi tehetség szorult Rourke-ba. Mindenféleképp jobb választás volt, mint Nick Cage. A sztori abszolút tucat; lecsúszott nagymenő ossze próbálja kaparni magát. Ezt ügye millióan ellőtték már, de amiért ez a film mégis különleges, azok a részletek. Minden ballépés meg van torolva, minden jó dolog ezerszeresen is jól esik: Egy leharcolt öregember, ha jó formába akar kerülni bizony hosszú időbe kerül, de ha erre nincs idő, akkor lehet csalni. Igenám, de ennek ára van... Vagy lehet, hogy a lányoddal megbeszélt vacsora előtti napon nem kéne feltolni 4 csík kólát ugye, mert kiüt, és alszol napokig :) Abszolút szerethető, jó sztori. Marhajó rendezés, tetvesjó operatőri munka, zseniális makeup-ok -Rourkenak teljesen emberi arca van :D- és engetessék megjegyeznem, hogy Marisa Tomeii egy fizikailag manifesztálódott olümposzi istennő :) Játsza ugyan a rosszlányt, de azok a szemek bizony nem hazudnak. Nem rossz ő egy fikarcnyit sem. És bár anyummal egykora születésű bizony eléggé bejövős :) Remekmű a Wrestler javából. Igazi klasszikus. Minden másodpercéért megéri megznézni. A befejezés pedig minden várakozást felülmúl :)
Valamely kísérteties oknál fogva nem is oly túl rég rám tört az érzés, hogy horrorfilmet akarok nézni. Hát nosza, be is szereztem a két akkor menő újdonságot a Tükrök-et (Mirrors) és a Megnemszületett-et (The Unborn). Jóseggű lánykák, kemény fiúcskák, nagynevek és mégnagyobbak csábítottak a megnézésükre. Gary Oldmant eléggé kedvelem, de az Unbornban való szereplése egy amolyan mellékvágány lehet. Maga a film is elég gázos. Szellemírtás egy lányból? Nem volt már ilyen egyszer? Ördögi kisfiú, aki mag a sátán? Nem ismerős ez is? Ráadásúl ugye azért gondolom ezek másnak is feltűntek ezért nem a jólbevált keresztényi körítést kapta, hanem egy különleges zsidó színezetet. Ami ugyan különleges, de ettől jobb nem lesz a film. Esetleg aki mindenképp meg szeretné nézni annak rajta, legjobb dolgok talán a főszereplő leányka bugyis és egyéb lengén öltözős jelenetei :) A Mirrors egy fokkal azért jobb ennél, bár Kiefer Sutherland nemigen csillogtat. Ezerszer előtt klisék: öreg -nézőpont kérdése, hogy egy 100 éves ház mennyire öreg- leégett, nagy ház szellemekkel, démonokkal megszállott kislány esatöbbi, ésatöbbi. Összességében ez azért nem nagy vasziszdassz, annak ellnére, hogy egész nézhető, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. A legvége pl. bazijó. Onnan egy nagyon jó folytatást el tudnék képzelni. Vannak felejthetetlen jelenetek benne, ilyen az első képen mutatott kádas jelenet, ami elég bizarr, de hálistennek minden részletét mutatnak, úgyhogy jó véres legalább :)
Kicsit, autós, kicsit csajos, kicsit fiús, kicsit poén, kicsit komoly. Egyszóval: aranyos. Kíváncsi vagyok milyen érzés lehet az apámat rendezni. Vagy a lányom filmjében szerepelni. Mindenesetre Kurt Russel jól elhiteti, hogy szerető apa. Egyébként rengeteg ismerős arc tűnik fel. Dakota Fanning menekült ugye marslakók elől, de nemrég a tvben Denzel Washington mellől akarták elrabolni Mexikóban :) Kirtsen Stewart a Twilight nagy sztárja, de azelőtt pl. az Into The Wildban is bájosan mosolygott. És akinek én nagyon örültem, pedig csapnivaló színész, az Chevy Chase. Örülök, hogy él és virul :)
Elkészült a negyedik is. Ez már mentes a sötét, micro-hangástól :) Ismét a megszokott könnyed pörgés, de semmi gagyi ofkoz.
Ezúttal több régi kedvencemet is beleválogattam, hátha mutatok valakinek újat velük. A végén túlzásba is estem, de nézzétek el; az a zene hihetetlen nagy kedvencem :)
Itt a jó idő. Tessék kimozdulni! Tessék kiülni a kertbe/parkba, ölbe venni egy jó könyvet/barátnőt és közben háttérzenét hallgatni!
Igen, megint találtam érdekes zenéket. Ám ez alkalommal visszarepülünk úgy cirka 30 évet. Mind az eredeti, mind a feldolgozott muzsika a '70-es évekből való.
Ha a zenét nem is, de az előadót nem kell bemutatni senkinek :)
Ez pedig az eredeti. 1973-ból. Élőben. Egy csodaszép női torokból :)
Alexander Coe az a dj világnak, mint a Cohiba a szivaroknak. Vannak jó szivarok, vannak divatszivarok, vannak kitűnő szivarok és vannak felejthetők. De akármilyen jó is egy szivar, egy Cohibával nem éri fel a versenyt. Egyszerűen nem. Ez nem sznobság (pejorativ vetületben), ez tény. Azonban attól, hogy a Cohiba ennyire jó a többi nem lesz egyből gagyi, csak más a mérce. Mondjuk úgy; vannak szivarok és van a Cohiba :)
Így van ez Sashaval is. Vannak dj-k és van Sasha. Egyszerűen szavakba önthetetlen az amit ő a pultban művelni tud.
Ez itt egy máltai livemiksz tőle, amit definiálni bazinehéz. Egyszerre, lágy és kemény, profi, de laza, pörgős, de visszafogott... Stílusa sincs igazán; minimálos, de annak is a lágyabb vonala. Lágy, de nem elszállós. Elszállós is, de nem úgy... Szóval nehéz ügy :)
Ez folyik manapság elektronikus zenei szintéren kedves Hölgyeim és Uraim!
I want to be rich and I want lots of money I don’t care about clever I don’t care about funny I want loads of clothes and i want fuckloads of diamonds I heard people die while they are trying to find them
And i’ll take my clothes off and it will be shameless Cuz everyone knows that’s how you get famous I’ll look at the sun and I’ll look in the mirror I’m on the right track yeah I’m on to a winner
[Chorus] I don’t know what’s right and what’s real anymore I don’t know how I’m meant to feel anymore When do you think it will all become clear? ‘Cuz I’m being taken over by The Fear
Life’s about film stars and less about mothers - It’s all about fast cars concussing each other But it doesn’t matter cause I’m packing plastic and that’s what makes my life so fucking fantastic
And I am a weapon of massive consumption And its not my fault it’s how I’m programmed to function I’ll look at the sun and I’ll look in the mirror I’m on the right track yeah we're on to a winner
Chorus I don’t know what’s right and what’s real anymore I don’t know how I’m meant to feel anymore When do you think it will all become clear? ‘Cuz I’m being taken over by The Fear
[Bridge] Forget about guns and forget ammunition Cause I’m killing them all on my own little mission Now I’m not a saint but I’m not a sinner Now everything's cool as long as I’m gettin thinner
[Chorus] I don’t know what’s right and what’s real anymore I don’t know how I’m meant to feel anymore When do you think it will all become clear? ‘Cause I’m being taken over by fear