Minden modernelektronikustánczenei korszaknak megvan a maga kultusz filmje.
A brit fiatalok féktelen ibizai bulizását megörökítendő, készült a '90-es évek végén a Kevin & Perry. Full komolytalan, tele undorító és jól eltalált poénokkal, klisékkel és nem utolsó sorban a kor partizenéit is tartalmazza szépen, ahogy kell. Nem nagyon lőttek mellé, kommerszebb zenék- CRW - I feel love hatalmas kedvencem ennyi idő után is-, könnyed fogyaszthatóság. Nagy siker is lett. Nekem ami napig klasszikus :D
Nagyjából ebben az időben jött a Groove is, ami itthon Trend néven futott. Abból a szempontból érdekes, hogy a tengeren túli partikultúrát mutatja be. Illegális raktárházas bulik, melegek szerelmi élete, szervezési gondok és persze az elmaradhatatlan drogok. Szintén nem nagy sztori. Ám mégis kicsit, hiszen maga Digger is feltűnik benne és lejátsza a bazinagy Bedrock himnuszt :) Ez a három perc ér valamit egyébként a filmből, mert a többi tetvesuncsi.
Pár év hallgatás után jött egy sokkal profibb és sokkal mélyenszántóbb film, amiről már írtam is egyébiránt, az It's All Gone Pete Tong. Itt már nem csak drog és parti, van szerelem ami erőt ad és átsegít a nehéz időkön, van szerencsés végkimentel és hepiend. Nem mellesleg Tiesto-tól a prominens Pete Tong-ig pár mondat erejéig a szcéna nagyjai is megszólalnak, ami ugyan kis dolog, de mégis jól esik egy e-zene freaknek :) Már a zenék is komolyabbak. A dupla mix ugyan slágeres, ezen nincs mit csodálkozni Pete Tong állította össze, de az OST az igen komoly anyag, köztük a kedves alltimefavoured...
És most, vagyis tavaly, megérkezett a Berlin Calling. Ahogy az e-zene vezérfonala el-elektrósodott, minimálosodott, úgy helyeződött át a súlypont Londonról Berlinre. Producerek tömegei tépték szét travelcardjaikat, mondták fel albérletüket és cuccoltak át. Így lett mára Berlin a forrás.
A film sztorija nem nagy valami: zene-drog-szerelem-mégtöbbdrog-rehab-összeszedés-hepiend. Főszerepben Paul Kalkbrenner, aki sokaknak ismerős lehet, akinek nem annak elmondom: meglehetősen nagy név ebben a szcénában, aki kíváncsi rá az meghallgathatja a filmben, mert ő szerezte az összes zenét ami felhangzik benne. Még azt is amit Sascha Funke játszik utána a klubban :D Fura, de elég jól játsza a szerepét. Mellette Lengyel Rita domborít nem túl rosszúl...
Ami a lényeg itt is: a zene. Ahogy ugye a brit dominancia idejében, progi, elektró, esetleg trance, vagy hardhouse volt, az most itt kőkemény, vagy épp vajpuha minimal ésvagy techno. Minden formában, színtéren és minőségben. Nagy himnuszok és nagy jövőbeni himnuszok. Imádom mindet. Szeletelős, partizós, összebújva lelketkiöntős, relaxolós, hogy csak a legkonkrétabb érzéseket mondjam :)
Ahogyan a fent említettek is nagyszerű korlenyomatai az e-zene egy időszakának, így ez is az lesz a máról a jövő számára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése