változnak az idők

Ahogy az ember felett telik az idő, úgy változik ő maga is.
Talán nem is az ember változik, hanem a körülmények. Mint a folyó közepéből kiemelkedő szikladarab. Soha nem mozdul, és az a változás amit egy emberöltő alatt véghezvisz bizony hangyafing. Körülötte viszont másodpercről másodpercre változik a világ: hordalék jön, hordalék megy; lubickolók felmásznak rá, majd le; uszadék fa ideig óráig ott ragad, de egy idő után az is továbbáll.
Az én zenei ízlésem is ilyen. Ebben biztos vagyok. Mindig más a kedvenc. De nem azért, mert változik, hanem mert mindig ugyanazt keresem és az idők szavára hallgatva a didzsék/producerek váltanak. Hangzást, stílust, drogot, hazát bármit csak kapjanak inspirációt.
Márpedig a változatosság juttat ehhez a legjobban :)

Kezdődött annak idején talán John Digweed-del. Minden héten hallgattam a Transitions-t a Kiss fm-en. Imádtam. Minden lejátszott szám személyes kedvencem lett. Pár hónap múlva aztán elkezdődött nála is valami változás és at mondtam, hogy ez már nem igazán az amit én keresek.
Így én is továbbálltam.

Digger legendás bulisorozatának 2007-es kiadása az év mixe lett Angliában.


Folytatódott Lemon 8-tel. Nem volt olyan mixe amiben csalódtam volna. Hónapokon keresztül követtem nyomon. Ha rátaláltam valamire az ő nevével, legyen az kis podcast vagy promomix akkor leszedtem egyből. Nem is haboztam, tudtam, hogy bizony imádni fogom. És így is volt.
Aztán váltott ő is. A könnyed, merengős progiból átment a sötét minimál progiba. Az meg már nem az én asztalom. Manapság inkább csak a régi mixeit szedegetem elő néha. Az újak már rég nem tetszenek.

Összetéveszthetetlen védjegyek a gyomorban búgó basszusok és a törzsi hangminták, amik egy bódító hangszőnyegen forrnak egymásba.


A sort a Budai & Vic duó folytatta, akik deep mixei (I Love Deep pl.) mai napig etalonnak számítanak nálam. És ahogy nézem a külföldi megjelenéseiket nem csak nálam. Rengeteg hazai és saját szerzeménynel tarkított szettjeik hihetetlen örömöt szereznek minden másodpercükkel.
Mostanában, ahogy figyelem techesednek ők is. Illetve ezt az oldalukat erősítik, mert ezt is csinálták már jóideje, de most ebbe húznak bele. Ez meg már nem az én asztalom.



Mostanában három olyan név van akikben ezerszázalékig megbízom. Nemcsak mixek terén, hanem mint producerek is. És úgy nagyjából minden amihez a nevüket adják.
The Timewriter és Terry Lee Brown Jr. régi nagy kedvenceim nem hallottam még tőlük olyat ami ne tetszett volna valamilyen formában.
A legújabb pedig a fenti képen látható úriember: Funk D'Void.
Ő annakidején is kedvencem volt még, a teknós korszakomban, de láthatóan komolyodott és a zúzdától átpártolt a 4/4 nyogodtabb kellemesebb formájára. Techno után ő is progis lett, a legendás skót kiadó a SOMA egyik vezető neve volt. Mostanában saját barcelonai klubjában zenélget. Hasonló beállítotságú művészekkel a deep vonalat tolja úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva.