Kis kitérő

Teszek egy kis kitérő szösszenetet.

Az autóversenyzés hőskorában, a harmincas években, még nem volt sem gumiverseny, sem kettős diffúzor para. Az autókat a motorerő és a pilóta tehetsége, tapasztalata repítette a célba.
Erre az időre datálható a Mercedes-ek "ezüst nyíl" beceneve.

Történt ugyanis, hogy az újonnan kifejlesztett versenyautó nem felelt meg a gépátvételkor. Az 1934-es szabálykönyv előírta, hogy az autók maximális súlya 750 kilogramm lehetett. Ettől a W25-ösök majd' egy kilóval nehezebbek lettek. A kor hatalmas vívmányai: a könnyűfém ötvözetű váz, a szintén könnyűfém motorblokk és a mérnöki bravúrral 314 lóerősre húzott motort akár el is felejthették volna. Ráadásúl mindez a Nürburgringen, ami nemcsak manapság, hanem már akkor is hatalmas német büszkeség volt.

Nem lehetett mit tenni, az összes autóról egy éjszaka alatt lekaparták a festéket. Akkoriban ólom alapúak voltak ezek, így érthető, hogy tetemes súlyt lehetett ezzel megtakarítani.

Így született a legenda. Az autók '34-ben tíz nemzetközi versenyből kilencet megnyertek. Ekkor ragadt rájuk az "ezüst nyíl" jelző.
Ami valójában nem is ezüst, hanem fémszínű, vagy szakzsarkonnal élve: fémtiszta :)