Ahogy az ember felett telik az idő, úgy változik ő maga is. Talán nem is az ember változik, hanem a körülmények. Mint a folyó közepéből kiemelkedő szikladarab. Soha nem mozdul, és az a változás amit egy emberöltő alatt véghezvisz bizony hangyafing. Körülötte viszont másodpercről másodpercre változik a világ: hordalék jön, hordalék megy; lubickolók felmásznak rá, majd le; uszadék fa ideig óráig ott ragad, de egy idő után az is továbbáll. Az én zenei ízlésem is ilyen. Ebben biztos vagyok. Mindig más a kedvenc. De nem azért, mert változik, hanem mert mindig ugyanazt keresem és az idők szavára hallgatva a didzsék/producerek váltanak. Hangzást, stílust, drogot, hazát bármit csak kapjanak inspirációt. Márpedig a változatosság juttat ehhez a legjobban :)
Kezdődött annak idején talán John Digweed-del. Minden héten hallgattam a Transitions-t a Kiss fm-en. Imádtam. Minden lejátszott szám személyes kedvencem lett. Pár hónap múlva aztán elkezdődött nála is valami változás és at mondtam, hogy ez már nem igazán az amit én keresek. Így én is továbbálltam.
Digger legendás bulisorozatának 2007-es kiadása az év mixe lett Angliában.
Folytatódott Lemon 8-tel. Nem volt olyan mixe amiben csalódtam volna. Hónapokon keresztül követtem nyomon. Ha rátaláltam valamire az ő nevével, legyen az kis podcast vagy promomix akkor leszedtem egyből. Nem is haboztam, tudtam, hogy bizony imádni fogom. És így is volt. Aztán váltott ő is. A könnyed, merengős progiból átment a sötét minimál progiba. Az meg már nem az én asztalom. Manapság inkább csak a régi mixeit szedegetem elő néha. Az újak már rég nem tetszenek.
Összetéveszthetetlen védjegyek a gyomorban búgó basszusok és a törzsi hangminták, amik egy bódító hangszőnyegen forrnak egymásba.
A sort a Budai & Vic duó folytatta, akik deep mixei (I Love Deep pl.) mai napig etalonnak számítanak nálam. És ahogy nézem a külföldi megjelenéseiket nem csak nálam. Rengeteg hazai és saját szerzeménynel tarkított szettjeik hihetetlen örömöt szereznek minden másodpercükkel. Mostanában, ahogy figyelem techesednek ők is. Illetve ezt az oldalukat erősítik, mert ezt is csinálták már jóideje, de most ebbe húznak bele. Ez meg már nem az én asztalom.
Mostanában három olyan név van akikben ezerszázalékig megbízom. Nemcsak mixek terén, hanem mint producerek is. És úgy nagyjából minden amihez a nevüket adják. The Timewriter és Terry Lee Brown Jr. régi nagy kedvenceim nem hallottam még tőlük olyat ami ne tetszett volna valamilyen formában. A legújabb pedig a fenti képen látható úriember: Funk D'Void. Ő annakidején is kedvencem volt még, a teknós korszakomban, de láthatóan komolyodott és a zúzdától átpártolt a 4/4 nyogodtabb kellemesebb formájára. Techno után ő is progis lett, a legendás skót kiadó a SOMA egyik vezető neve volt. Mostanában saját barcelonai klubjában zenélget. Hasonló beállítotságú művészekkel a deep vonalat tolja úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
A hidegháború évei bizony kemény megpróbáltatás volt mindkét egymásnak feszülő hatalom polgárainak / elvtársainak. Az egyik oldalról ott volt a baráti testvériség, ahol a semmit kellett megosztani vigyorogva, a másik oldalon az örök rettegés, hogy bármikor lecsaphat az éhes elvtárs.
Azért így, hogy jó ideje vége és nagyjából felszínre kerültek a sunyi dolgok, vagy legalábbis tudjuk melyik rendszer, hogy működött tisztán látszik ki nyerte a soha el nem kezdett háborút :)
Ahogy az átlag embereknél, az átlag gyerekeknél is nagy különbségek voltak. Például pedálos kisautók terén. Míg itthon és a szovjet tagállamok jó részében a pedálos autók csak moszkvicsokat jelentettek, addig a nagy vízen túl bizony ebből is komoly iparág alakult. Gyakorlatilag minden komolyabb modellnek megvolt a megfelelő pedálos változata. Sőt! Volt ami nem is pedálos volt.
Egy kis komplex művészet. Van itt ilyen geek, gyerekes gitárzenétől a modern fényképkollázsig gyakorlatilag minden. Egy New York-Oregon túra lenyomatai. A zenét leszámítva elég jó.
Massa sajnálatos balesete előtt is volt miről beszélni az F1-ben. Volt ugye ez a para, hogy kiszállnak a nagyok, mert Max Mosley úgy gondolta, hogy ha megúszta a náci egyenruhás perverzkedést a kurvákkal, akkor neki biztos szabad mindent. Hát nem. Jövőre nem indúl az FIA elnöki székéért.
