
Annak idején, a második világháború után a Maserati testvérek legatyásodtak. Nem is kicsit.
Így eladták a céget. De nem is akár hogy! A vevő kikötötte, hogy a nevet is megveszi, így a testvérek nem használhatták a saját nevüket, az általuk készített autókon.
A kapitalizmus kegyetlen dolog kéremszépen.
Az versenyautó amit építettek OSCA névre hallgatott, ami egy mozaik szó és olyasmit jelent, hogy hivatalos autóépítő műhely. Vagy valami hasonló.
Na egy ilyet vett meg Sir Stirling Moss, egy híresneves brit autóversenyző, aki a mai napig aktív. Első brit formula egyes brit pilóta volt ő, aki Juan Manuel Fangio mellett a "Maserati"-istállónál versenyzett.
80 éves kora ellenére minden nagyobb veterán versenyautós megmozduláson részt vesz, legyen az Goodwood, vagy épp a Le Mans Classic.
Az autót nem túl fényes állapotban sikerült fellelnie, így természetesen megkeresett egy profi műhelyt, akik természetesen boldogan vállalták a felújítást. Mivel ez nem egy átlag veterán autó felújítás, ezért az ár sem átlag. Millió dolláros tételekről beszélünk, amit a csak a legelszántabb pénzesek engedhetnek meg maguknak. Ilyen árcédula mellett a felújító szakemberek is művészeknek számítanak és sajnos annak is tartják magutak.
Sajnos, ugyanis Sir Moss, mivel brit, így british racing green színt álmodott meg OSCA-jának, ám a művészurak ezt nem voltak hajlandóak kivitelezni. Egy olasz autó nemlehet unalmas sötét szinű. Ők pirosra fényezik az autót csak és kizárólag. Annak viszont bármilyen árnyalatára.
Így esett meg, hogy tavaly Sir Stirling Moss, Mercedeseket megszégyenítő, ezüstös csillogással robogott végig az évad versenyein OSCA-jával :)
Folytatom majd ám.