50.

Ez is elerkezett.

Felszazadik post.
Nem gondoltam volna az elozo blogom kudarca utan, hogy ezt megeri ez a blog. Mindenesetre orulok neki, hogy ebben legalabb mutatok egy kis kitartast :)

Mar a 42. post ota godnolkodom, hogy mit irjak az 50.be, de csak tegnap ejjszaka tisztazodott le bennem , hogy mi is lesz. Ugy gondoltam ezuttal kendozetlenul maganjellegu leszek es maganeletem legmelyebb bugyrait tarom fel, ugyhogy akit nem erdekel az en lelkivilagom es maganeletem az maris nezhet uj olvasnivalo utan, mert mostantol az fog jonni :)

Ugy gondoltam, hogy eletem egyik erdekes momentumat osztom meg azzal aki olvassa majd ezt a postot. Legutobbi baratnommel valo szakitas igazi okarol meselek. Ehhe :) Latom lelki szemeim elott az arcokat. Nem olyan nyalas es uncsi mint amilyennek hangzik, es lehet, hogy paran majd megkoveznek ezert az irasert en megis leirom mert tetvesul foglalkoztat ez a dolog.

Erdekes jatekot jatszik velunk/velem az elet/a sors/Isten/Allah...stb. tetszes szerint. Nem is tudom...volt mar az vagy harom honapja is amikor egy penteki esten megigertem meg akkori baratnomnek, hogy masnap delelott 11re lemegyek hozzajuk.
Annak rendje es mondja szerint lefekudtem aludni, de ami utana tortent, na arra varok ma is magyarazatot. Almodtam ugyanis. Nem is akarmilyet. Almokra ugyan nem emlekszik vissza az ember tul surun, amire igen arra is homalyosan. Velem is ez van. A lenyege az volt, hogy a leadando rajzok hianyaban nem mehettem vizsgazni egy bizonyos targybol es ennek kovetkezmenyekeppen nem kaptam erte kreditet. Mivel nem kaptam erte kreditet nem lett meg a 3 feleves 45 kreditem ezert ket ev kenyszerpihenore karhoztattak. Borzalmas erzes volt.
Az elozmenyek meg erdekesebbek. A beadandok leadasat azert nem sikerult abszolvalnom, mivel akkori baratnom kijelentette, hogy en allandoan tanulok es nem foglalkozom vele. Hat foglalkoztam vele es meg is lett az eredmenye...
Eddig semmi kulonos. Ami erdekes azaz, hogy a valo eletben is pontosan ugyanez volt a helyzet. Persze nem ilyen nyiltan. Baratnom tenyleg ereztette, hogy nem foglalkozom vele eleget es pont olyankor amikor nekem fontos lett volna egy kis agytagitas. Ez meglehet, hogy veletlen. Am az nem, hogy akkor is meglehetosen realis volt a kenyszerpiheno veszelye. Zsigeri borzongassal es mely felelemmel keltem fel. Azzal az igazi csontig hatoloval.
9 korul kelhettem, ami koran van az en idoszamitasom szerint es ezzel a jeges felelemmel a lelkemben eldontottem, hogy megkockaztatom a konfliktust az asszonnyal, de egy rajzot legalabb megcsinalok. "Neha el kell veszitened egy harcot, hogy a haborut megnyerd". Mondjak a nagyok. Igyhat visszaaludtam, hogy kipihent legyek. Delben keltem es mondtam, hogy elaludtam, nem tudok menni most, de este igen. Termeszetesen felfujta magat, meg is ertem, es egy "jolvan-kosz-szia" komboval le is razott. Gondoltam jobb nem is firtatni, majd lehiggad en is mindent maskepp latok ha vegiggondolom logikusan. De ez az alom nem lehet veletlen. Tul konkret ahhoz, hogy csak legyintsek egyet es elsuhanjak mellette...
A rajzot megcsinaltam, este az asszony azt mondta rohadjak meg. Ennek az alapja egy apro felreertes volt. Gyakorlatilag ezzel lett vege ennek az egesznek es az alom hatasara nem is nagyon akartam vele folytatni vagy hasonlo.
Nagyon fura meg ma is ezt igy leirni. A sors fura fintora egyebkent, hogy most is ugyanugy allok, mint akkor, csak most kevesebb beadandot kell megrajzolnom es sokkal kevesebb idom van ra :D

A helyzet annyira azert nem tragikus. Nekem jol jonne egy kis halasztas, mert rengeteg kulfoldi lehetosegem lenne. Jopenzert kemenymelo, de legalabb erdekel es szakmahoz kapcsolodo is.
Na de ez mar tenyleg csak nekem erdekes.

Ennyi.