2009. szeptember 29., kedd

messze kint nyugaton


Nick Warren és Jody Wisternoff külön-külön is nagykedvenceim, de együtt meg főleg.
Itt az új közös munkájuk gyümölcse, ami eléggé odabasz.

Ugye a srácok már tesztelték a nagyobb durranásokat, a Future Perfect-et és az Ultraviolet-et, úgyhogy gyakorlatilag semmi újdonság és mégis. Szokásos Way Out West-es lágy szállásos könnyed progis house-os trenszes téma, de épp ez az ami olyan nagyot üt a steril pittyegős, minimálos, technós világban.
Van itt egyébként minden. Ambienttől, a modern szintipopig; a progitól a triphopig. Általánosságban elmondható, hogy a belassúlt mélázás jellemzi a lemezt, de nem a mélygondolatos.
Könnyed.
Mint a levegőbuborékos csoki.


2009. szeptember 28., hétfő

kombinátor

Van egy ilyen Belga szöveg -a Melós-é-, hogyaszonnya;

Antal Józsi vagyok én
Kiégett a halogén
Príma autószerelő
Minden autót megszerelő
Kicserélem az egész lámpatestet
Felszámítok legalább kétszázezret...

és így tovább ugye. Na most itt egy videjó ami egy olyan műhelyben készült, ahol ilyesmiket a tulajok nem szivesen hallanának :D

___________________________________________

Ha már Belga.

Találtam egy ügyes, jó szemű fotóst aki őket fotózta.


Tetvesjó képekre készüljetek.


2009. szeptember 23., szerda

szeptemberi háttérzene


Itt a szeptember.
A nappalok ugyan jó időben telnek, de ha felkerekedik a szél az már bizony nem hűs szellő, hanem hideg szél. Az esték sem telnek el egyszál pólóban nyomtalanúl. Aki nem akar megfázni annak pulcsi kell már. A suli is elkezdődött kegyetlenül.

Ezek fényében úgy gondoltam kicsit sötétebbre veszem a hangulatot és az elmúlt két hónapban rámszakadt temérdek minimál-technó-elektró-glitch-micro-prog-house zenékből válogatok egy hetvenakárhány percre valót.
Annak ellenére, hogy nem kedvelem az utóbbi időben elég sokat foglalkoztam velük. Van ugyanis egy megmagyarázhatatlan vonzalmam a törzsi zenék iránt. Az meg most nagy trend (egy darabig). Úgyhogy van az is most. Mindenféle.

A vájtfülűek észrevehetik, hogy miért is haldoklik már ez az irányvonal. Van három, vagy négy zene egymás után ami ugyanarra a sémára épül, és a hangmintákon kívül mindenben ugyanolyan. A szerkezet, a kiálás, a felpörgetés, még az effektek is. Pedig teljesen más előadóktól vannak és még a kiadó is más.

Mindezek ellenére jól lehet rájuk mozogni és nem kell mindig mélyebb értelmet keresni a dolgok mögött, elég ha az ember csupán jól érzi magát zenehallgatás közben :)

2009. szeptember 22., kedd

2009. szeptember 21., hétfő

ami kemény...


...az ez.

Most találtam ebben a percben. Rettttenetesen kemény.
Már csak a képek látványától is tériszonyom van.

shortbed chevy pipuk



Van egy megmagyarázhatatlan perverz vonzalmam a fapados parasztverdák iránt.
Bizsergető öröm fog el, már, ha belegondolok akkor is, hogy hajnali kiadós reggeli után felkapom a gumicsizmámat, fejembe nyomom a sapkámat, belepattanok a pick up-ba és lemegyek a földre megpakolni azt dinnyével. Vagy akármivel.

Vannak még igy páran ahogy nézem.

2009. szeptember 15., kedd

R.I.P.

Annyira nem voltam nagy rajongója, de sok fiatalkori kellemes órát szerzett az Országúti diszkóval pl.
Sajnálom, hogy elment.

"Hétfőn elhunyt a Dirty Dancing, a Ghost és számos más film sztárja. Swayze-t csaknem két évvel ezelőtt súlyos, gyógyíthatatlan rákbetegség támadta meg."

2009. szeptember 10., csütörtök

2009. szeptember 6., vasárnap

keménységfaktor

Ez már valahol művészet én úgy gondolom:

http://englishrussia.com/?p=3176#more-3176

2009. szeptember 5., szombat

2009. szeptember 3., csütörtök

régen volt már ilyen is

Végigtekintettem a közelmúltban született posztokat és meglepődve konstatáltam hogy régen volt már nincs új a nap alatt bejegyzés. Hát most itt egy.

1983.



2002.



Valamint egy olyan zenének is ez az 1983-as opusz szolgáltatta az alapját, amely a világ egyetlen olyan elektronikus zenéje, ami a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, mint a legtöbbet remixszel rendelkező trekk.

Link.